Karintia
| Gps koordináták: |
-Karintia (Kärnten) tartomány:
Karintia már a kőkorszakban is lakott terület volt, a vaskorszakban illírek éltek itt és az első bányákat is ők nyitották meg. Az ásatások során olyan tárgyak kerültek elő, amelyek a kelták előtti időkből származtak. Később a Carni nevű kelta törzs telepedett le a környéken. Később a Noricumot megalapító kelta törzs is eljutott ide és Karintia Noricum része lett. Gazdaságuk a bányászatra épült, fémei nagyon értékessé tették a tartományt. A rómaiak aztán szemet is vetettek ezekre az ásványi kincsekre. Amikor Augusztus császár uralkodása idején Karintia a Római Birodalomhoz kapcsolódott ezek az ásványi kincsek is római tulajdonba kerültek. A rómaiak uralma alatt a környéken észrevehető volt az ellatinosodás. 453-ban Noricum és Karintia a nyugati gótok fennhatósága alá került, ők voltak a longobárdok. Utánuk jöttek az avarok, végül pedig a szláv népek következtek. Északról pedig a bajorok, hisz nekik is csábító volt a gazdag föld. A bajor hercegek meg akarták hódítani és téríteni az alpesi szlávokat, 760 körül Tasziló herceg zárdát alapított és harcban legyőzte az avarokat. Ezután az országot hozzácsatolta az észak-bajori birodalomhoz. Ezután hamarosan a magyarok törtek be Karintiába. 955-ben I. Otto a Lech-mezei csatában legyőzte a magyarokat, ezzel megmentette Németországot a magyarok támadásai elől. Ekkor a tartomány fővárosa még St. Veit volt. Ekkorra már majdnem annyi városa volt a tartománynak, mint ma. II. Otto uralkodása alatt a tartomány önálló hercegséggé vált. Megalapították a XIII. században Klagenfurtot. 1335-ben az ország a Habsburgok kezére került. A XV. századtól Karintiát a török támadások folyamatosan érték. 1518-ban I. Miksa (Maximilian) császár Klagenfurtot a karintiai karoknak és rendeknek adományozta és ettől fogva lett a tartomány fővárosa Klagenfurt. Mária Terézia uralkodása alatt Karintia szép és nyugodt korszakot tudhat magáénak. Elemi iskolákat alapított Klagenfurtban, 1764-ben megalapította a karintiai gazdasági egyesületet, bevezette a lentermesztést, vászonkészítést, eperfák ültetését kezdeményezte a selyemhernyó tenyésztés miatt. Ekkor honosodott meg a tartományban a burgonya, a kukorica, ekkor kezdtek el fegyvert gyártani (ma is megtekinthetőek a ferlachi Fegyvermúzeumban). 1805-ben Napóleon seregei megszállták Klagenfurtot. Ezután éhezés, nyomor következett négy évig a francia megszállás idején. 1813. október 11-én felszabadították a tartományt. Ezután a lipcsei csatában az osztrák-porosz-orosz szövetségesek legyőzték Napóleont és csapatait. A tartomány visszaszállt Ferenc császárra és 1825-ben egyesítették Alsó- és Felső-Karintiát. 1918 telén délszláv csapatok bevonultak Karintiába, hogy déli részét Szlovéniához csatolhassák. Ezt az eseményt karintiai szabadságharcnak nevezzük. Végül is 1920. október 10-én népszavazással döntötték el, hogy hova tartozzon ez a tartomány. A döntés Ausztria lett. A Karavankák déli lejtőit nem vonták be a népszavazásba, ezért Olaszország és Jugoszlávia kapta meg. Területe 9533 km², lakossága 547 800 fő. Ausztria legdélibb tartománya. Északon a 3797 méter magas Groβglockner és a Gurk-völgyi Alpok, délen a Karni-Alpok és a Karavánkák veszik körül a tartományt. Délen Olaszországgal és Szlovéniával szomszédos. Ausztria legdélibb tartománya.
A VI. században a Carantani nevű szláv törzs lakta, innen kapta nevét. Karintia 1335-től 600 éven át a Habsburgoké volt, mégis mind a mai napig vannak szláv kisebbségű emberek. Az I. világháború után a Monarchia széthullásakor Jugoszlávia megpróbálta elcsatolni Ausztriától, de népszavazással ez megsemmisült. Legfontosabb természeti kincse a fa. Közép-Európa legjelentősebb faipari szakvására itt van, a Klagenfurter Holzmesse. Energiaellátását a Drávára és a magashegyi folyókra épített erőművek biztosítják. Cinket, vasat, ólmot, magnezitet és volfrámot bányásznak. Elektronikai ipara jelentős. A tartomány fő vonzereje a karintiai tóvidék és a Magas-Tauern (Hohe Tauern) Nemzeti Park. Karintiában találhatók az Alpok legmelegebb tavai, szinte mediterrán jelleget biztosítva a területnek. A vad- és halspecialitások kedvelőinek tudjuk ajánlani a tartományt, igazi gasztronómiai paradicsomnak számít. Kedvező földrajzi adottságait kihasználva a vidék pihenésre, kikapcsolódásra, hajózásra, vadvízi evezésre, fürdőzésre, síelésre alkalmas.
A Felső-Lavant-völgy (Oberes Lavanttal):
Karintiát a Lavant folyó szeli át. A stájer Zirbitzkogelben ered, amely a legmagasabb pont a Seetaler-Alpokban. A folyó Reichenfels előtt lép be Karintiába.
Preblau:
A tenger szintje felett 792 méter magasan található. Keresett fürdőhely. Gyógyvizéről híres e kis hely. Szénsavas és alkalikus forrásai táplálják gyógyvizét, melyet vesebetegségek gyógyítására használnak. Innen szállítják egész Ausztria szerte palackozott ásványvizét, melyet nagyon kedvelnek. A neve Preblauer. Két kis városrészre osztják, Gräbern és Prebl részre. A Gräbern részen érdemes megtekinteni a XV. századi gótikus templomot, a Prebl részben pedig a XIV. századi gótikus Martinskirschet (Szt. Márton-templom), egy római kőleletet és a két évszázados hársfát.
Bad St. Leonhard:
Mondhatjuk, hogy a Felső-Lavant-völgy fővárosa. 721 méterrel a tengerszint felett van. Állandó lakosa 5000 fő. Magaslati gyógyhelynek nevezzük. Kénes gyógyvizével reumatikus panaszokat, köszvényt, isiászt kezelnek, gyógyítanak. A helységet 1106-ban a bambergi püspök alapította, 1325-ben városi rangra emelték. Itt tekinthetjük meg a Gomarn-vár romot. A rommal szemben láthatjuk az Ehrenfels-kastélyt, mely a Bambergerek székhelye volt. Aztán érdemes megnézni a Szt. Lénárd-plébániatemplomot. A terület nagyon gazdag volt ércekben, aranyban és ezüstben.
-Az Alsó-Lavant-völgy (Unteres Lavanttal) legnagyobb városa Wolfsberg. A tengerszint felett 461 méteren található. Lakossága 30 000 fő. 1331-ben emelték várossá. A Bambergi püspök alapította és székhelye is volt egészen 1759-ig. Érdemes megtekinteni a Wolfsberg-kastélyt. A város felett magasodik, csak kívülről tekinthető meg, mert még ma is magántulajdonban van.
Az Alsó-Lavant-völgy legfontosabb helysége St. Paul. A táj annyira szép, hoy a „Lavant-völgy gyöngyének” nevezik. Zöld erdők és mezők közepén fekszik, nyugaton a Saualpe hegyei, keleten a Koralpe határolja, a település pedig egy sziklacsúcs lábánál alakult ki. Innen kellemes vándorutakon juthatunk le a Dráva völgyébe. Ha erre járunk, feltétlen tekintsük meg a Benedek-rendi apátságot. Ebben nyugszanak a főoltár mögötti kilenc kriptában 15 Habsburg-leszármazott csontjai. Ezt márvány emléktábla jelzi, de sajnos nem látogathatók meg a kripták.
Következő település a Lavamünd, tengerszint felett 334 méterre. Ez Karintia legalacsonyabban lévő üdülőhelye. Klímája nagyon enyhe. Itt tekintsük meg a gótikus plébániatemplomot, a piactemplomot, a Szentháromság templomot. Az 1944-ben épített erőmű miatt a Dráván több épületet lebontottak.
Griffen:
Egy meredeken kiemelkedő mészkőszikla lábánál fekszik. Fent a magasban meglátogathatjuk a Griffen-vár romjait. A szirten egy cseppkőbarlangot tekinthetünk meg. Látnivalói: Apátsági templom, Régi plébániatemplom.
Diex:
895 óta kedvelt nyaralóhely, magaslati klímája kitűnő. Innen nagyon jó kilátásunk van a Jauntalra és a Karavánkákra. Kirándulásokat tehetünk innen a Zauberkogelra, mely 1213 méter magasan van. Hegyi túrák indulnak innen a Grobe Saualpéra, mely 2081 méter magas, télen kitűnő sítúrákat tehetünk itt. Megemlítjük még a gótikus templomot, mely a XV. században épült.
Völkermarkt:
Klagenfurttól 27 km-re van, a tartomány egyik legrégebbi városa. Fekvése kitűnő, a környéken lévő dombokról csodás kilátás nyílik a Dráva völgyére, a szomszédos víztároló tavára és a Karavánkák hatalmas falaira, melynek látványa felülmúlja a Stájer-Alpok meredek lejtőit is. 1809-ben Napóleon seregei teljesen feldúlták a várost. Ezután 1830-ban hatalmas tűzvész pusztította el házainak egy részét. Aztán pedig pestisjárvány (fekete halál) dúlt itt többször is (1504, 1598, 1601, 1715).
Althofen:
Iszapgyógyfürdőjéről híres. Iszapfürdőit jó eredménnyel használják reumatikus fájdalmakra, női betegségekre, anyagcsere-zavarokra. Hidroterápiás kezeléseket, iszappakolásokat, víz alatti masszázst, akupunktúrás kezeléseket, fizikoterápiás eljárásokat és gyógytornát használnak a különböző kezelések alkalmával. A környéken kitűnő túrázási lehetőségek is vannak. Jó turistautakon bejárhatjuk a környező dimbes-dombos tájat.
Silbereggben érdemes megtekinteni itt egy reneszánsz kastélyt, Meiseldengbe egy régi ezüstbányát nézhetünk meg. Aztán közel van a waissbachi kastély. Magasan fekszik, 4500 lakóinak száma. 953-ban I. Ottó király egyik okmányában már említik Althofent. 1230 körül elnyerte a vásárjogot.
Gurk:
A tengerszint felett 662 méter magasan van. Ma klímatikus üdülőhely és sportközpont. 1043-ban Friesach-Zeltschach dúsgazdag grófnője Hemma alapította gazdag örökségéből a helyet és a dómot. Férje akkor halt meg, amikor egy zarándokútról tért vissza. Fiait pedig egy zendüléskor ölték meg. Aztán még egy kolostort is alapított örökségéből. Ez hetven apácának és húsz kanonoknak adott helyet. Ez lett az alapja a későbbi püspökségnek, melyet 1071-ben alapítottak.
Friesach:
1215-ben lett királyi város. Két év múlva már létre is jött a dominikánus kolostor, mely első volt az egész német birodalomban. A helyet a várak városának nevezik, mert Ausztria várakban leggazdagabb városaként tartják számon. 1125-ben pénzt vertek itt, a friesachi pfennig már akkor nagyon keresett és értékes fizetőeszköz volt.
Maria Wörth:
Régen sziget volt, ma félsziget. 1770-ben lett a szigetből félsziget és a kegyhelyből gyógy- és idegenforgalmi hely. Alig több, mint ezer lakosa van. Karintia legrégebbi keresztény településének számít a hely. A szirtfokra három oldalról körülvett templomcsoportot telepítettek, mely a Wörther See legismertebb jelképévé vált az idők folyamán. Nagyon híres a Maria Wörth-i búcsú, melyet minden év augusztus 15-én (Nagyboldogasszony napja) rendeznek meg. Innen nagyon szép túrákat tehetünk a Keutschacher See-hez. Aztán az erdőn keresztül felmehetünk a Pyramiden-kogelre, mely 851 méter magasan található a tengerszint felett. Tetején egy 54 méter magas kilátótorony, melyből páratlan kilátás nyílik a környékre, a tóra. A kilátó lifttel és autóval egyaránt megközelíthető, de még így is sokat kell sétálnunk, hogy elérjük célunkat. De a látvány megéri, minden fáradtságot elfelejtet velünk. Arra számítsunk, hogy a kilátó megtekintése viszonylag drága. Innen kitűnően látszanak Karintia természetes határai, délen a Karavánkák hegyvonulatai, nyugatra a Villachi-Alpok, a Goldeck-hegycsoport és ha nagyon szép időt fogunk ki, akkor még a Lienzi-Dolomitokat is megcsodálhatjuk. Észak felé a Gurktali-Alpokat, a Zirbitzkogelt, a Saualpét és a Koralpét is megcsodálhatjuk. Nyáron a torony este hétig nyitva van, a késő esti látvány még a tóparti fények szépségével párosul. Májusban és szeptemberben este 7-kor zárnak.
Keutschash:
Klagenfurttól 18 km-re van, a tengerszint felett 540 méter magasan, 1800 lakossal. Keutschacher See egy csodás kis tó, mely 2 km hosszú, 1 km széles. Keutschashnál érdemes a XVII. századi kastélyt meglátogatni.
Viktring:
Arról nevezetes, hogy 1845-ben itt született a híres karintiai zeneszerző és dalkirály, Thomas Koschat. Azán tekintsük meg itt az 1142-ben alapított cisztercia kolostort. A kolostort Bernard Sponheim herceg és felesége, Kunigunda alapította. Itt a környéken érdemes végig menni a Karavanka-panorámaúton. Csodálatos természeti szépséget fedezhetünk fel útunk során.
Ferlach:
Világszerte ismert a puskaművességről. Maga a helységnév az erdei fenyőre vezethető vissza. Híresek voltak malmai, amelyeket a környéken lévő két kis patak hajtott. Hamarosan létrejött a vasfeldolgozó ipar is. Fellendült a puskagyártás. I. Ferdinánd császár a hagyományos németalföldi fegyverművességet ide tette át. 1632-ben a harmincéves háború idején 102 mester, 130 inassal készítette a háború kellékeit, puskáit. 1754-ben pedig már 247 mester készítette a díszesebbnél díszesebb fegyvereket. Mária Terézia idejében pedig már az egész osztrák hadsereg számára itt készültek a fegyverek. Ma már inkább díszes vadászfegyvereket gyártanak itt, amelyeket a világ minden pontjára exportálnak. Minden puskát egyedi díszítéssel, egyedi gyártással végeznek. A díszítéseket kézi munkával, aprólékosan készítik el. Egy ilyen puska elkészítése 200-250 munkaórát vesz igénybe. Ebből következik borsos ára. Az itt lévő puskamúzeumot mindenképpen tekintsük meg.
A Millstatti-tó (Millstätter See):
Karintia második legnagyobb tava. 12 km hosszú, 1,5 km széles és 140 méter mély. Vize nyáron nagyon meleg, kedvelt hely. Éghajlata kellemes, levegője jó, parkjai, strandjai, fürdői és sportpályái szépen rendben tartottak.
Kaning:
Ez a település a parasztkenyér sütéséről híres. Májustól októberig minden szerdán 9 és 14 óra között sütik a kenyeret. Ezen részt lehet venni. Árában benne van, hogy megnézhető, amint egy XV. századi malomban először megőrlik a lisztet. Benne van egy karintiai hidegtál tízóraira, egy frissen sütött kenyér is. Ezek a malmok, amelyekben őrlik a lisztet, ezek a híres Floder-malmok.
Malta:
838 méter magasan van a tengerszint felett. Éghajlata kitűnő, klimatikus viszonyait a Földközi-tenger befolyásolja, délkeletre nyitott, napos, északra pedig a 300 méter magas Tauern-csúcsok védik. Fürdési lehetőség is van, azonban itt érdemesebb inkább nagy és csodás túrákat tenni. Ennél nagyobb élményt csak a Malta-Hochalm-straβe megtekintése jelent. Az autóút hossza 18,3 km, 9 híddal, 7 alagúttal, 1085 méter magas szintkülönbséggel. Szélessége 6 méter, maximális emelkedése 12,7%. A szép panorámaút végig kétsávos és aszfaltos. Útközben csodálatos kilátás nyílik a Magas-Tauern (Hohe Tauern) hegyi világára. Mielőtt e csodás út véget érne a hatalmas Kölnbreini-gátnál 1920 méteren, tegyünk egy sétát a 626 méter hosszú, 8 méter széles, 200 méter magastározó medence gátkoronáján. Ehhez közel van egy hegyi vendéglő, melynek jó konyhája és komfortos szállása van. A tóparton csodálatos gyalogút vezet a völgy mentén egészen az Osnabrücker menedékházhoz. Az itt lévő víztározó rendszer, amikor teljesen tele van vízzel, akkor 200 millió m³ víz fér el benne, ezt tekinthetjük Karintia legmélyebb mesterséges tavának. Ez Ausztria legnagyobb teljesítményű vízi erőműve, óramű pontossággal dolgozik, távirányítással és távellenőrzéssel. A vizet főzárógáttal tartják vissza, mely a Malta-erőmű felső vízlépcsőjében lévő turbinákra kerül, ezután közvetlenül a galgenbichli előzárógáthoz érkezik. Onnan 21 km-t lejt a Mölttal hegyei között, ahol egy 1106 méteres vízesési magasságból a Malta-vízerőmű főlépcsőjében levő 4 turbinát működteti. Ezután beleömlik a Möll folyó is, lejjebb van még egy vízzárógát Möllbrückénél, így hasznosítják a víz energiáját, mielőtt a Malta a Drávába folyna. Az építmény teljesen illeszkedik a tájba, természetvédelmi szempontokat is figyelembe vették.
Weiben-See tó:
11 km hosszú, fjordszerű tó, Karintia negyedik legnagyobb tava. 660 méter széles, 97 méter mély, a tengerszint feletti magassága pedig 930 méter. Természetvédelmi terület központjában van. A víze olyan tiszta, hogy Ausztriában is ritka, mely kicsit hidegebb a többi karintiai tavakénál, de nyáron alkalmas a fürdésre. Techendorfnál építettek hidat a tavon keresztül. Itt lehet vendégszállásokat találni. Télen a Weiben-See befagyott vize Közép-Európa legnagyobb zárt jégfelületének számít. Ünnepi rendezvényeket és játékokat tartanak a tó jegén.
Ausztria legdélibb tartományában a téli üdülés idején is a napfény áll a középpontban. Széles, hóbiztos pályái, magas színvonalú szolgáltatásai vonzzák a kikapcsolódni vágyókat.
Arnoldstein-Dreiländereck (1600 méteres osztrák hegycsúcs):
Karintia déli részén elhelyezkedő sírégió. Három ország sarka, itt találkoznak Ausztria, Olaszország és Szlovénia hegyei. Arnoldsteinből több osztrák síterep (Nassfeld, Gerlitzen Alpe, Verditz) és több olasz síterep (Tarvisio, Valbruna, Sella Nevea) valamint a szlovéniai Bovec és Kranjska Gora is könnyen megközelíthető. A régióra kombinált nemzetközi bérlet is váltható. Fekvésből adódóan magas a napsütéses órák száma. Nyolc húzólifttel, egy ülőlifttel és 10 km hosszú pályával rendelkezik, melynek több nehézségi fokozata is van. A pályákra a hóágyúval folyamatosan biztosított a jó minőségű hó, egészen március végéig. Van egy 8,4 km hosszú szánkópálya és egy half-pipe. Ez a snowboardosoknak és szánkósoknak nyújt feledhetetlen kikapcsolódást. Az osztrák árakhoz viszonyítva itt mérsékeltebb árakkal találkozhatunk.
Bad Kleinkirchheim-St. Oswald:
Bad Kleinkirchheim pályája a legjobb alpesi pályák egyike. Amikor készítették a pályát, úgy alakították ki, hogy a világbajnoki versenyszámok mindegyikét meg lehessen itt rendezni. A lesiklópálya 70%-os meredekséggel, választható vonalvezetéssel, hosszúsága 3150 méter, 842 méteres szintkülönbséggel egyike a legigényesebben kialakított osztrák pályáknak. Bad Kleinkirchheimet az Alpok által védett völgyben, 1100 méter tengerszint magasságban fekszik. Kiváló sípályái, termál- és élményfürdője híressé, vonzóvá és felkapottá tette a helyet. Sípályái 90 kilométer hosszan, gondozott, liftjei a legmodernebbek közül valók. A pályarendszer 85%-án a hóágyúkkal biztosítják az állandó jó minőséget. Itt vannak Karintia leghosszabb sípályái, melyek közül egy versenypályán is kipróbálhatjuk magunkat. Este, kivilágított pályán folytathatjuk a sízést. Snowboardosoknak funparkot biztosítanak, mely nagyon jól felszerelt. A napfürdős és vízi programokhoz ajánljuk a Római Élményfürdőt és a St. Kathrein Termálfürdőt. A sí- és fürdőbusz ingyen közlekedik a település különböző részei között. A pályarendszert folyamatosan fejlesztik. Különleges élménnyel szolgál sífutóknak a St. Oswaldi 3 km-es magaslati pálya.
Nassfeld-Hermagor:
A Sonnenalpe Nassfeld síaréna Karintia legnagyobb síterülete. Sőt a régiót Ausztria 10 legjobb síterülete között tartják számon. Az Alpok leghosszabb kötélpályája a Milleniumsexpress köti össze Gailtalt Nassfelddel. Péntekenként a pálya alsó harmada éjszakai világítással ellátott lesiklópályává és nagyon kedvelt szórakozóhellyé alakul át. Ez Európa leghosszabb megvilágított sípályája. Panoráma kabinokkal a tröpolachi parkolóból 12 perc alatt 1600 méter magasra juthatunk. Nassfeld-Hermagor sírégióban 30 modern felvonót 101 km lesiklópályát találunk. A síterep az olasz határ közelében, a Karintiai-Alpok területén van. Éghajlata napos, hóbiztos. A hódeszkások Gartnerkofelnél funparkban hódolhatnak szenvedélyüknek. A régiónak két snowboardparkja van, melyeken rendszeresen tartanak nemzetközi versenyeket.
Mölltall-gleccser:
A föld alatti gleccservasútat 1997-ben nyitották meg. Ezzel könnyedén elérhető a Mölltall-gleccser. Itt találhatók Karintia legmagasabb sípályái. A gleccservasút mindössze nyolc perc alatt 1000 méternyi szintkülönbséget áthidalva visz fel a 2200 méter magasan lévő középállomásra, ahonnan hat személyes kis kabinos felvonókkal juthatunk fel a felső pályákhoz. A gleccserre egy kétüléses és egy hatüléses lift szállítja a síelőket 3200 méter magasságig. A pályák gondozottak, minden igényt kielégítenek. A szezon itt októbertől májusig tart. A legfelsőbb pályák nyáron is nyitva vannak. A sífutók 13 km hosszú magaslati pályán hódolhatnak szenvedélyüknek. A két szomszédos síterep (Ankogel, Mölltall) között a síbuszjárat ingyen szállítja utasait.
Fővárosa Klagenfurt a tartomány legnagyobb városa. A Glan folyó partján van, kb. 90 000 lakosa van. Hangulatos óvárosa, eldugott pici belső udvarai, a tó megtéveszthetetlen illata varázslatos mediterrán hangulatot kölcsönöz a városnak. A város szülötte a híres irodalmár Ingeborg Bachman és Robert Musil. A legenda szerint régen a város helyén mocsárvidék terült el. A mocsárban egy hatalmas sárkány élt, aki emberekkel, állatokkal, a környező vidék szűzeivel táplálkozott. Közös összefogással tudták csak megölni. A város első címerein talán ezért láthatjuk a sárkányt. Valójában Hermann herceg fontos kelet-nyugati és észak-déli kereskedelmi útvonal védelme miatt piacot alapított. Az ő fiát, Bernhard von Spanheim herceget tartják a város alapítójának. 1193 és 1199 között a fővárost „Forum Chlagenvurth” néven ismerték. Ezt a helyet a Glan folyó rendszeresen elöntötte, ezért 1246-ban egyszerűen „arrébb tolták”. Az új központ a ma is létező Alter Platz (Régi tér) lett. 1252-ben lett város Klagenfurt. 1514-ben azonban az egész város leégett. I. Miksa ahelyett, hogy újjáépíttette volna, elajándékozta a várost. Az új urak a város nemesei lettek, akik a XVI-XVII. századra felvirágoztatták. Sorra épültek a szebbnél szebb paloták, lakóházak. A város mai képét Domenico delľ Allio olasz tervező tervezte. Az ő elképzelése szerint épült a Neuer Platz. Azonban Napóleon seregei lerohanták a várost. A falmaradványokat még ma is megtekinthetjük. 1863-ban lefektették a vasúti síneket, melynek következtében megindult a város gazdasági és kulturális fellendülése. 1919-ben a karintiai szabadságharcban jugoszláv csapatok foglalták el. Klagenfurtban épült meg az első hőerőmű, melynek energiáját lakóházak fűtésére használtak. Itt emelték az első felhőkarcoló jellegű házat, melyben lakások voltak, itt létesítették Ausztria első sétálóutcáját. Klagenfurt látnivalói: a Sárkány-kút, Mária Terézia szobra, Városháza, Megyeháza, Mária templom, Régi főtér, Városi színház, Városi plébániatemplom, Püspöki rezidencia, Tartományi múzeum, Dómtemplom, Miniatűr „játékváros”( az egész világ híres épületeinek kicsinyített mása itt megtalálható),
A Wörthi-tó (Wörther See):
Ausztria legmelegebb (24-28 ˚C), Karintia legnagyobb (16,6 km hosszú, 1,6 km széles, 84 méter mély) tava. Európa egyik legnépszerűbb, leglátogatottabb tava. „Ausztria Riviérájának” is nevezik. Medencéjén belül három teknőt különböztetnek meg a geológusok, ezek széljárása, vízmozgása és vízhőmérséklete egyaránt különbözik egymástól. A tó nyugati részén lévő Veldeni-teknő például sokkal később melegszik fel, de sokkal később is fagy be, mint a Keleti-teknő. A tó egy jól körülhatárolt völgyben fekszik, vízét források és patakok biztosítják, vízmennyisége mindig 840 millió m³. A tóra a legszebb kilátás a Pyramidenkogel tornyából nyílik. A tavat hajóval is bejárhatjuk. A hajójegyek nem túl drágák. Az első hajó 1853. szeptember 30-án indult el innen. A gőzhajó a Maria Wörth nevet kapta. Nyáron és télen is vonzó és igen zsúfolt idegenforgalmi központ. Sok milliárd schillinget költöttek vizének tisztítására, környezetvédelmi beruházásokra, útépítésekre és sportpályák létesítésére.
Krumpendorf:
8 kilométerre van Klagenfurttól. Száz évvel ezelőtt csak egy kis falucska volt, ahol halászatból éltek a családok. Ma már azonban a legfőbb bevételt az idegenforgalom adja. Nyári szezonban minden nap rendeznek valamilyen eseményt, mely még vonzóbbá teszi a helyet. Látnivalók: három kastély. Csodás turista útvonalai mentén kitűnő séták keretein belül bebarangolhatjuk az egész környéket.
Pörtschach:
Klagenfurttól csak 14 km-re található. Ma Pörtschach Velden mellett a tó legnagyobb és legfelkapottabb klímatikus gyógyüdülőhelye. 1880-ban csupán 267 lakosa és 39 lakóháza volt. Nem is a tóparton feküdt, mert partvonala erdővel fedett félsziget volt. Ma is egy messze kinyúló félsziget és az előtte levő kis sziget képezi a Wörther See két legszebb öblét. Ma már 2500 lakosa van és rengeteg háza, amelyekben fogadni tudják az idelátogató turistákat.
Velden:
A tengerszint felett 470 méterre van. Szerencsés fekvésének köszönheti, hogy nagyon felkapott fürdőhely. Széles öbölben terül el, széltól védett, ezáltal az egyik legmelegebb alpesi fürdő. A XVI. században épült kastély, mely Bartholomäus Khevenhüller kastélya. Az ellenreformáció idején a Dietrichsteinerek kapták meg. Ma ez a kastélyhotel a legelőkelőbb szálláshely a környéken. Parkja és botanikus kertje páratlanul szép. Gyógyvizét és szénsavas fürdőit az orvostudomány hasznosítja. Viszonylag drága hely. Innen turistautakon bejárhatjuk az egész környéket.
Villach:
A karintiai tóvidék közepén helyezkedik el. Fontos közlekedési csomópont. A település 1240-ben kapta meg a városi rangot. 1759-ig a Bambergi hercegek tulajdonában volt. Ekkor Mária Terézia megvette Ausztria számára a várost és egész környékét. A történet szerint 1 millió guldent fizetett érte, mert az itt haladó utak nagyon fontosak voltak a Bécs-Velence kereskedelmi forgalom számára. 1868-ban egészen Bécsig megépítették a vasútvonalat. Három év múlva pedig Dél-Tirol felé Spittalon és Lienzen keresztül készült el a vasúthálózat. Aztán 1873-ban az olasz határig, Tarvisóig, 1906-ra Triesztig, 1909-ben pedig a Tauern-vonalat is megnyitották. Villach a környező hegyek védelmében fekszik, szélcsendes helyen. Klímája kitűnő. Gyógyhatású termálvizei mára az egész világ gyógyulni vágyó embereit idecsábítja. Villach a legdélibb osztrák gyógyfürdő, amely Ausztria, Olaszország és a régi Jugoszlávia metszéspontján fekszik.
Látnivalói: Kongresszusi palota, Karinthiai nyár rendezvénysorozat, Fő tér, Plébániatemplom, Városi múzeum, Közlekedési múzeum.
A villachi alpesi kertet érdemes kicsit megismernünk. A kertet a Villachi-Alpok egyik lejtőjén alakították ki, a 2166 méter magas Dobratsch árnyékában, a tengerszint felett 1500 méterre. 1961-ben az alpesi autóút építésekor az akkori polgármester itt tette le egy alpesi kert alapkövét. Az út és az 1495 méter magas Vörös fal között kijelöltek 400 méter hosszú területet, ahol kijelölték a villachi alpesi kertet. A következő években alpesi növényekkel telepítették be ezt a területet. 1973-ban nyílt meg, tele védett virágokkal, természetvédelmi területté nyilvánították. A nyár folyamán mindig találunk olyan növényt, amelyik virágpompába borul és teljesen elvarázsol bennünket. De a virágok letépését szigorúan büntetik. A kertet huszonöt növényosztály alkotja. I. csoport az Alpinum, mely a nagy karintiai botanikustudós, Franz Xaver Freiherr von Wulfennek állít emléket. Az ebbe a csoportba sorolt növények neki állítanak emléket, először ő jegyezte le őket. II. csoport az enciánok, sárga alpesi rózsák és azaleák csoportja. III. csoport a különféle Karintiában honos tavi- és vízinövények csoportja, melyek az alpesi tavak víztükrét díszítik. Aztán a mohák, a havasi virágok csoportja következik. VI. csoportban a cirbolyafenyők és a vörösfenyők következnek. VIII. csoportba az alpesi legelőkön honos növényeket telepítettek. IX. csoportba borókák, alpesi juniperusok, tiszafák kerültek. X. csoport a madárbirsek, primulák és havasi gyopárok változatai kerültek. Aztán a völgyben honos virágok, közöttük sok fűszernövény is itt kapott helyet. Aztán bükkös, a nagyvirágú sárga encián és a tűzliliomok. Aztán szebbnél szebb sziklakertek között sétálhatuk. XVII. csoportba a Juliai Alpok virágai, közelükben pedig a meddőhányók és a sziklafalak növényzetei vannak. Végül a szubalpin növények, a rétek és hegyitisztások növényei, legvégül pedig lucfenyőerdőben gyönyörködhetünk. Az alpesi kert június közepétől augusztus végéig minden nap 9-18 óra között van nyitva.
Faaker See:
2,6 km hosszú, 1,7 km széles, 30 méter mély, vízhőmérséklete 24-27˚C. A Mittagskogel lábánál 2143 méter magasan található. Vonzza a turistákat, festői szépségű tó. A vízisportok kedvelőinek csodás pihenést nyújthat. Ausztria egyik legdélibb alpesi tava kicsi falvak, hatalmas erdők és gyönyörű hegyek veszik körül. Itt húzódik a Gailtaler Alpen és a Karnischen Alpen vonulata és távolból látni a Karavánkák hegyvonulatát.
Ossiacher See:
Karintia harmadik legnagyobb tava. A tengerszint felett 500 méter magasan, 11 km hosszan, szélessége 600-1600 méter között változik, mélysége 40-50 méter. Vízhőmérséklete 26-27 ˚C, nagyon kellemes.
 Strassburg, Karintia forrás: kattintson ide |
